10 tipp a szeparációs szorongás ellen
Amikor a kötődés kialakul az újszülött és a felnőtt között, jön egy hosszú időszak, amikor a csecsemő sokat szoronghat attól, hogy nehogy egyedül maradjon. Alább hasznos tanácsok, mit tehetünk a szorongás ellen!
Az elválástól való félelem - a szeparációs szorongás, minden kisbabára jellemző, főleg 1,5 - 24 hónapos korban. A szorongás sírásba, de akár dühkitörésbe torkolhat.
Ha a kötődés nagyon erős, az nem baj. Ha ez fegyverré alakul a gyerek kezében, az már igen. Ha megértjük azt a lelki folyamatot, hogy olykor mennyire fél a baba elválni tőlünk, vagy mennyire fél attól, hogy elhagyjuk, akkor úgy tudunk segíteni a gyermeknek és tanítjuk meg bízni abban, hogy újra látjuk egymást hamarosan, hogy nem válunk közben a kötődés rabjává sem.
10 tipp - Mit tegyünk a szeparációs szorongás enyhítése érdekében?
1/ Amikor visszamegyünk a síró babához a konyhából, fürdőszobából, stb., mondjunk neki megnyugtató hangon kedves és vicces szavakat, próbáljuk lekötni a figyelmét. Ha ki kell vennünk a kiságyból, akkor sétáljunk el a konyháig, fürdőszobáig, mutassuk meg és mondjuk el, hol voltunk.
2/ Ne szabad ráförmedni és olyan - a baba számára értelmezhetetlen dolgokat vágni a fejéhez - , mint "de hát tudod, hogy nem mentem messzire", "nem értem, miért sírsz, amikor máris itt vagyok", stb. A csecsemő nem érti még, mint jelent a "messze" és "máris".
3/ Ha a gyerek minden alkalommal hisztibe csap át, amikor el akarunk távolodni tőle, akkor ne engedjünk a terrornak. Ne szídjuk le. Menjünk odébb 1-2 métert, és foglalkozzunk látszólag más dolgokkal, miközben ő, ha már tud járni, követni fog minket esetleg sírva - közben pedig nyugodt hangon beszéljünk hozzá, meséljünk mesét, mutassuk meg neki a szobanövényt, stb. Ne vegyük ölbe. Csak a kommunikációnkkal nyugtassuk meg, ha lehet.
4/ Több módszert is fejlesszünk ki, amivel a gyerek figyelmét elvonhatjuk anélkül, hogy ölbe kellene vennünk.
5/ Ha el kell mennünk otthonról: akkor hagyjuk el a lakást, amikor a baba más dolgokkal van elfoglalva és nem veszi észre, hogy elmentünk otthonról. A nagymamát, apukát, barátnőt vagy bébiszittert világosítsuk fel arról, mit tegyen, amivel a babát megnyugtathatja.
6/ Olyan felnőttre hagyjuk a babát, akit már ismer.
7/ Ne beszéljünk elvontan (lásd a 2-es pontot), hanem konkrét eseményekhez kössünk mindent. Kommunikáljunk vele rendesen: mondjuk el, hova megyünk, miért, és mikorra jövünk haza.
8/ A gyermek számára időben érzékelhető eseményekhez kössük az időt, hogy mindig el tudjuk számára mondani, mikorra jövünk vissza. Pl. következő etetésre, esti fürdetésre, délutáni alvásra, stb. A biológiai órája kiválóan működni fog.
9/ Rövid, 15-30 perces, majd 60 perces elválással indítsunk. Később 2-4 órát vagy többet is távol lehetünk.
10/ Ha azt ígérjük, hogy a következő etetésre visszajövünk, akkor jöjjünk is vissza. Tartsuk be az ígéretet. Idővel a gyermek felismeri ezeket az összefüggéseket és meg fog bennünk bízni, és akkor már könnyebb lesz az elválás is.
