A szilárd ételek és az önállósodás
Az első fogak előbújása, a szilárd ételek megkóstolása az anyáról leválás első lépése.
A kisbaba az anyatejes táplálásról fokozatosan áttér a szilárd ételek fogyasztására. Ez a leválás folyamata, úgyis mondhatnánk, az önállósodás első lépése.
Az első fogak előbújása hozza magával a rágás, a szájizmok erősítésének szükségességét. Így az egyéb táplálékok fogyasztása az izmok fejlődése miatt is fontos. 5-6 hónapos korban a baba kézügyessége is látványos mértékben fejlődik, már tudatosan markol meg tárgyakat, emel a szájához, és 9 hónapos korára a finom ujjmozgások, az ujjakkal való fogás is kifejlődik, sok gyakorlást kíván. A baba nagy örömét leli ebben.
A baba igényli, hogy az ételt (banán darabkát, almaszeletet), illetve a kanalat a kezébe vehesse, az ételt a szájához tehesse, mindezt önállóan. Jó sokszor szereti ezt ismételgetni, míg a felnőtteknek néha az idegeire megy, de persze az egész számára csak játék.
Bármennyire is kényelmes a kisbaba etetése, a koszok és ételmaradványok, a falra kent bébiételek, az ablaküvegre repülő banándarabkák elkerülése végett, bármennyire is szeretnénk az etetéseken minél gyorsabban és tisztábban túllenni, a kisbabák számára az étkezés - a fürdés, pancsolás mellett - kiemelt fontosságú és szórakoztató esemény!
A koszt fel lehet takarítani. A falakat újra lehet festeni. De a kisbaba életében az első próbálkozások az önállóságra, mely eleinte leginkább az étkezésben nyilvánul meg, nem 2-3 éves korban kell, hogy eljöjjön, hanem 6 hónapos kortól.
Nem normális az, ha egy egészséges kisbaba 2 éves korban még egyáltalán nem eszik egyedül, nem foghatja meg a kanalát, nehogy összekoszolja a ruháját, ezért inkább megetetik. Amikor majd bölcsibe, oviba kerül, nem lesz, aki segítsen, és ez rossz étvágyhoz vezethet, hazaérve pedig ismét "csecsemő" lehet, akit etetni kell és lehet.
Az etetőszék alá tehetünk nagyméretű fóliát. Az étkezést ne a nappalink féltett bútorai és szépre festett falai között vegezzük, hanem erre a célra "áldozzuk fel" a konyhát.
Ha nem túl kicsi a konyhánk, akkor az etetőszéket minél többször toljuk az asztalhoz, hogy a gyermek megszokja, hogy enni nem a tévé előtt kell. Nem mondhatjuk egy 5 évesnek vagy kisiskolásnak, hogy üljön asztalhoz, ha a kisgyermekkori emlékeiben az evés a szobához kötődik, netán a tévé előtt ülve...
Ha nagyon kicsi a konyha, akkor szerezzünk be egy kicsi gyerekasztalt, akár műanyagot, és bébiszéket, és amint a baba abban meg tud ülni, kb. 1,5 éves kortól, kezdjük el az asztalterítéstől kezdve mindenre felhívni a figyelmét, az asztalnál való viselkedésen át. Együtt együtt vele a kisasztalnál, üljünk le hozzá az asztalkájához.
Hagyjuk a pár hónapos kisbabát, illetve a 2-3 éves kisgyerekeket önállóan enni, sőt, kérjük meg őket, hogy egyenek önállóan. A húst felvágni a felnőttnek kell. De egy 1-2 éves gyerek még kézzel is elveheti a tányérról a rántotthús darabkát, míg a krumplipürén gyakorolhatja a kanál szájhoz emelését. Egy 2-3 éves pedig már szépen tud villával is enni (kés nélkül), persze felnőtt felügyelete mellett.
Vannak, akik nem mernek étterembe, vagy akár ebédre vendégségbe menni az egy éves csecsemővel, de még a három éves gyerekkel sem. Mások pedig igen. Nyilván, azokat nem borítja ki a saját gyerekük viselkedése a leveses tányér mellett ülve az asztalnál, akik ezt a tanulási-tanítási folyamatot végigcsinálják, az időt a tanításra rászánják, a szokásokat következetesen megmutatják - elvégre a gyerekek mindent utánozva tanulnak. És így nőnek fel.
